Post by Lipták Zoltán

Már lassan egy hónapja volt, hogy visszaültem az iskolapadba, csak most kipróbálhattam magam a TudásHíd Alapítvány meghívásából tanárként, mint édesanyám egy órára. Furcsa érzés arról beszélni egy pályaorientációs napon, hogy nem kell pánikolni, ha nem tudod mi akarsz lenni, merthogy 18 évesen még én sem tudtam. Sőt... meggyőztem a fél emelt fizika szakosztályt, hogy a zöld energiában van a jövő, és a Műegyetem energetika mérnök szaka a tuti befutó, hiszen garantált a sikeres karrier. Talán négyen be is jutottak erre a szakra míg én meg egy brutálisan elpuskázott érettségi után a szomorú emojival járó Felvi.hu üzenetet kaptam meg: Nem vettek fel (sehova). Azután jött 1 év szünet majd 6,5 évnyi egyetem és végül idén lesz a 4. éve, hogy nem dolgozom mérnökként, mert jobbnak gondoltam a sportot és a vállalkozói létet választani a 9-17 helyett. Nagyapámat idézve: "Ebből a kis labdázgatásból nem fogsz tudni megélni" Rá 10 évre már közel 100 milliós éves árbevételnél tartunk egy olyan piaci időszakban, ahol a növekedés és a fejlődés rendkívül embert próbáló feladat. Ezt próbáltam átadni az ország jelenleg hetedik legjobb gimijéből érkező diákként hazánk első számú gimnáziumába járó diákoknak. Fogalmam sincs, hogy sikerült-e, de én remekül éreztem magam, köszi a lehetőséget és gratulálok Máté Keresztesi-Kiss, Nora Laduver és Peter Laduver a szervezéshez. Ilyenre minden suliban szükség lenne.